Az indiai és nepáli lakberendezési stílus közel áll a
szívemhez. Utazásaim
során alkalmam volt belátni különböző otthonokba, gazdag indiai mahardzsa
palotája, nepáli buddhista kolostor és szerény körülmények között élő hegyi
lakos vendégeként. Alább igyekszem pontokba szedve bemutatni a jellemzőket, végén
néhány beszerzési forrást megjelölve.
Két
legjellemzőbb tulajdonsága: természetes és hagyományos. Általában
természetes alapanyagokból készült tárgyak, tradicionális mintákkal gazdagon
díszítve.
Színek
Legszembetűnőbb az indiai stílusban megálmodott otthonokban a
színek kavalkádja: vörös, kék, sárga, zöld, fehér, barna, narancs, lila,
fokozva az arany-ezüst változataival. A textíliák,
bútorok, falak festéséhez még manapság is természetes, növényi eredetű
színezéket használnak.
Általában a nőies színvilág jellemző, ellensúlyozásként a sötét
tónusú bútorok és bőr fotelok, székek adják a férfias jegyeket.
Bútorok
Az indiai bútorok alapanyaga nemes fa: meggy, dió, shisham, vagy a
jellegzetes indiai rózsafa. Masszívak, tömörek, nehezek, gyakran vas- vagy
rézveretekkel díszítik, aprólékosan megmunkált, kidolgozott faragású
mesterművekről beszélhetünk.
Jellegzetes indiai bútor a „jhoola”, egy hinta-kanapé. Nappaliba
vagy kültéri bútorként, lehet kárpitozott, vagy gazdagon faragott fa, esetleg
kovácsolt vas, saját keretre vagy mennyezetre függesztve.
Textiliák
A szövetek is gazdagon mintázottak és élénk színűek. A
természetes lent és a puha pamutszöveteket vagy hűvös selymeket az anyag
színével harmonizáló nyomott vagy hímzett virág- és levélminták (lótusz,
rebarbara, krizantém) vagy állatmotívumok (elefánt, tigris, páva, tehén,
antilop, papagáj) díszítik. A ragyogást, a nemes hangulatot az anyagok végére
felvarrt arany-, ezüstbojtok vagy gyöngyök teszik igazán indiaivá. A szőnyeget,
függönyöket néha a falra is helyezik. A függöny, ágy fölötti baldachin
áttetsző, sejtelmes, esetenként a hagyományos indiai női viselet „szári”
anyagából.
A „szári”
egy darabból álló, 5-9 méter hosszú, 1 méter széles színes textil, amit kapcsok
és gombok alkalmazása nélkül rögzítenek a
testre.
A díszpárna huzatok gazdagon hímzett selyemből, millió színben
pompáznak.
Kiegészítők
A faragott vagy díszes motívumokat kirajzoló elemek a
kiegészítőkben is megjelennek: például gyöngyös, faragott, festett
gyertyatartók, füstölők, kis tároló dobozok, képek, szobrok. Az Indiai és
Nepáli árusoknál Buddha, Ganésha, Shiva szobrok ezreit találjuk, ahogy az
indiai kultúrában, a hindu vallásban is megszámlálhatatlan istenséget imádnak.
Nélkülözhetetlen egy-két felfelé álló ormányú elefánt
használata – ezek szerencsét hoznak a ház lakóinak.
Szentélyek
A legtöbb indiai otthonban helyi szentélyt alakítanak
ki, buddhista vagy hindu vallás szerint, ahol meditálni, jógázni lehet.
Füstölőket, mécseseket, istenségek szobrait, képeit, imafüzéreket, illóolajokat, egzotikus virágokat és jellegzetes indiai fűszereket helyeznek el.
A
nepáli otthonokban jellemzően érezhető az indiai
behatás, lévén szomszédos országok hasonló kultúrával, vallásokkal.
Az évek óta Pokharában (Nepál egy festői szépségű
városa, a Himalája lábainál) élő magyar doktornő, Paudel Klára válasza arra a
kérdésemre, hogy mi jellemző a tipikus nepáli otthonokra:
„-Az, hogy milyen a ház, attól függ, hol van és
milyen gazdag a tulajdonosa. A mi házunk például ugyanolyan, mint egy európai.
Egy távoli faluban, ahol kőből és sárból készült házak vannak, általában nem
nagyon van bútor vagy egy-két ágy van aztán kész. A földön főznek,
gyékényszőnyegen ülve esznek, és ha nincs ágy, akkor a földön, egy szőnyegen is
alszanak. Van a „pirka” vagy „macchia”, ami egy sámli szerű kis szék, amire le
lehet ülni főzés közben, vagy egyéb házimunka közben, amit természetesen a
földön végeznek. Egy modern házban persze van szék meg asztal meg konyhabútor
meg kanapé. Gyakori, hogy kanapé helyett a nappaliban egy „low bed” nevű
alacsony ágy van, amin nappal ülni, éjjel aludni is lehet, sőt a belsejében
ágynemű is elfér. Sok házban nincs ruhás szekrény, a hálószobában álló fogasra
vagy bambuszból készült fogasra akasztják az összes ruhájukat.”
-Ha mondjuk Magyarországon élnél, de szeretnéd a lakásodba Nepált viszontlátni,
milyen bútort, vagy kiegészítőt választanál?
„-Akkor kiraknék egy posztert a Himalájáról.”
Zsanda Kata szerint -aki egy Kathmandu-i buddhista kolostorban
ismerte meg szerzetes férjét- a nepáli otthonokra a színek, az illatok és az
egyszerűség a legjellemzőbbek.
Mivel ők gyakorló buddhisták, ezért nekik fontosak a
szertartásokhoz tartozó tárgyak, mint például a „thankák”, pamut vagy selyem rátétre készített
tibeti buddhista festmény, amely általában buddhista istenségeket, jeleneteket,
vagy egy mandalát ábrázol. A kínai tekercs
festményekhez némileg hasonló textil alapra felhordott thangkákat
hagyományosan nem keretezik be és feltekert állapotban tárolják. A thangkák
felszínét a tartósság növelése érdekében selyemmel vonják be, száraz
helyen szokták a tekercseket tárolni, hogy a selyem minősége ne romoljon.
Ezeken a vallási képeken gyakran
szerepelnek rendkívül részletesen kidolgozott apró alakok, amelyek a központi
„istenséget” vagy más ismert alakokat vesznek körbe szimmetrikus elrendezésben.
Az „imazászlókat” eredetileg gyógyító
szertartásoknál használták, az adott alapszínre festett és mágikus szövegekkel
ellátott textildaraboknak gyógyító hatást tulajdonítottak. Később a zászlókra
szent szövegeket és mantrákat írtak. Az alapszínek a piros, kék, sárga, zöld,
fehér, amelyek az Öt Buddha családot
és az öt őselemet jelképezik, ennek megfelelően meghatározott rendben fűzik fel
őket. Az imazászló közepén hagyományosan egy szélparipa van, amely három lángoló ékszert cipel (ratna) a hátán. A három
lángoló ékszer jelképezi Buddhát, a dharmát (buddhista
tanítások) és a szanghát (buddhista közösség) – a tibeti filozófiai
hagyomány sarokköveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése