Napról napra közelebb a karácsony, a fények, színek,
csillogás és ajándékozás ünnepe. Az évnek ebben az időszakába díszbe
öltöztetjük az otthonunkat, megjutalmazzuk egy különleges hangulattal.
Gyermekkoromban még úgy hittem, az angyalka hozza a karácsonyfát. Édesanyám és nagymamám sütöttek-főztek, mialatt mi édesapámmal nagyokat
sétáltunk, szánkóztunk. Mire hazaértünk, a nappaliba várt a feldíszített fenyőfa,
alatta házi készítésű szaloncukor, ajándékok. Egyszer kicsit korábban
értünk haza és sajnos fény derült a valóságra. Azóta én is szívesen segítettek a fa és a
lakás dekorálásába, most is ezt szeretem a legjobban a karácsonyi
készülődésben.
A karácsonyfa
története
A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el
a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények elkezdtek feldíszített
fenyőfákat állítani otthonaikban. Valószínűleg Luther Márton volt az első, aki
égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát.
Amerikában a karácsonyfa-állításról fennmaradt első
feljegyzés az 1830-as évekből származik és Pennsylvania német telepeseinek
nevéhez fűződik.
Az 1890-es években a karácsonyfa hihetetlen népszerűségre
tett szert, Amerika pedig nagyra tört - legalábbis ami a karácsonyfák méretét
illeti: ugyanis míg Európában ebben az időben maximum 1,2 méter magas fenyőket
vágtak ki, addig az amerikaiak plafonig érő fákat állítottak. A 20. század
elején az amerikaiak házilag gyártott díszeket aggattak a fenyőre, míg a
németek továbbra is az almát, a mogyorót vagy éppen a marcipános sütit favorizálták.
Hamarosan elterjedtek az égősorok is, így a karácsonyfák napokon át
hirdethették az ünnep szentségét - s immáron egyre többször a városok főterein.
Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz
grófnő állította 1824-ben, elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky
és a Bezéredy családoknak is. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első
említése 1854-ből, Jókai Mór „A koldusgyermek” című, karácsonyi tárgyú
elbeszéléséből van. A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják,
és vízkeresztig (január 6.) áll.
A karácsonyfa díszei
Legfelül található a csúcsdísz,
korábban a betlehemi csillagot jelképezte, aztán felváltotta a
templomtoronyforma.
Nélkülözhetetlen eleme a gömbdísz, változatos színben és anyagban, a paradicsomi fa almáját
szimbolizálva.
Régebben a fa kivilágítására leginkább gyertyákat
használtak, ezt azonban felváltotta a sokszínű, villogó izzósor. Népszerű még a csillagszóró is.
A girlandok,
szalagok, láncok, angyalhajak a paradicsomi fára tekeredő kígyót jelképezik.
Magyar jellegzetesség a szaloncukor, amit a díszekhez
hasonlóan a karácsonyfa ágaira kötöznek.
A karácsony egyéb
dekorációi
Az adventi koszorú ősét
1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy
felfüggesztett szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap
eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör
alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus
hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik
vasárnapra jutót, amely rózsaszín, mert ez az öröm vasárnapja. A gyertyákat
vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 1. hit, 2. remény,
3. öröm, 4. szeretet.
Az adventi naptár
használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német
édesanyához kötődik. Kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt
türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az
édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy
kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy
darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen
egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja
meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett,
amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt
elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.
A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal
díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak
mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal
vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabona magvakat, hogy bő
termés legyen. Az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus
jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges
legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.
Néhány gondolat
otthonunk karácsonyi díszbe öltöztetésével kapcsolatban.
A nagyméretű fenyőfa az igazi, mondogatjuk, de elhelyezése
gondot okozhat. Igaz, hogy az év 365 napjából csak pár hetet fogja díszíteni
otthonunkat, de érdemes már előre gondolni rá, kialakítani egy olyan helyet,
ahol a könnyen mozgatható bútorokat erre az időszakra nélkülözni tudjuk. A
magas fákat célszerű kirögzíteni, nehogy ledőljenek, ahol kisgyerek vagy
háziállat van, különösen érdemes erre figyelni.
Amennyiben nincs lehetőségünk, úgy kisebb fenyőt válaszunk,
vagy akár faágakat egy nagyobb vázába, ami ugyanúgy megadja a meghittség
alaphangulatát.
Megoszlanak a vélemények: élő, vágott vagy műfenyő. Mindnek
megvan az előnye és a hátránya.
Az erdőgazdálkodásnak hála, már tudatos vásárlóként is
állíthatunk élő fenyőfát. Ha műfenyő mellett döntünk, akkor több évre letudjuk
a favásárlást, de a jellegzetes fenyőillat ebben az esetben hiányozni fog.
A karácsonyfa trend évről évre változik, mint ahogy a Pantone is kihozza az év színeit. Érdemes
néhány klasszikus díszt beszerezni és évről évre egy-két kiegészítővel újítani.
Ma már a bőség zavarában tényleg csak a képzelet, az ízlés
és a pénztárcánk szab határt, hogy a gazdag vagy éppen minimál dízájnt
kedveljük.
Gondolkodhatunk monokróm (fehér vagy piros), pasztell,
arany, ezüst vagy természetes (bézs, barna) színekben, lehet ombre
(színátmenetes), de állíthatunk díszek nélkül is fenyőfát.
Találkoztam hímzett, kötött, origami, színes gyöngyökből
vagy kagylókból készített díszekkel, az állatbarátok fenyőjén a cica, bagoly
vagy jegesmedve is jelképesen visszaköszönhet.
Ha csillagszórót, vagy gyertyát gyújtunk, akkor ne hagyjuk
felügyelet nélkül, míg ég, nehogy a díszek, vagy a girlandok lángra kapjanak.
A karácsonyi díszítésnél törekedjünk a fa, az asztal, az
ajtódísz és az adventi koszorú összhangjára.
Néhány inspiráció
alább.
Étel imádóknak.
Bagoly a fán.
A könyvek szerelmeseinek.
Újra gombolva, gombolyítva.
Tengerész stílusban.
Fehér-fekete díszek.
Végezetül annyit, hogy fejtetőre állhat a világ, a
karácsonyi hangulat az egyik legszebb, meghittebb az évben, hagyjunk magunknak
időt kiélvezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése